PORT-ROYAL DES CHAMPS, a ciszterci rend XIII. század elején alapított, Versailles és Chevreuse között fekvő, 1711-ben XIV. Lajos rendeletére lerombolt női kolostora a szerzetesi élet XVII. századi megújítása és a kolostor körüli különféle reformtörekvések révén mintegy fél évszázadon át Franciaország egyik szellemi, spirituális és kulturális központjának, nem elhanyagolható politikai tényezőnek, a lelkiismereti szabadság szimbólumának és a janzenizmussal kapcsolatos viták kiindulópontjának számított. Az 1627-ben Párizs érsekének fennhatósága alá helyezett kolostor zenei életét és liturgiáját a gregorián ének (cantus planus, plain-chant) határozta meg, melynek elveit és gyakorlatát Claude Lancelot fejtette ki L’Art de chanter (1668) című, számos kottával illusztrált kézikönyvében. Eszerint az apácák éneke az imádság egyik formája, melynek kizárólagos célja ‒ Szent Benedek regulájának megfelelően ‒ a beszélgetés Istennel az angyalok jelenlétében; az ének mintegy az angyalok kórusát imitálja. A kolostorban használt 17. századi liturgikus kéziratok egy része ma is megtalálható a párizsi Sainte-Geneviève könyvtár állományában.
E különleges zenei hagyomány és Port-Royal spirituális igényeinek messzemenő figyelembevételével készítette el XIV. Lajos udvarának kedvelt zeneszerzője, Marc-Antoine Charpentier Messe pour le Port-Royal című kompozícióját. A misét Port-Royal des Champs párizsi testvérkolostorában mutatták be Párizs érseke, François Harlay de Champvallon betegségből történt felgyógyulásának alkalmából 1687. július 20-án. Eredetiségét elsősorban az adja, hogy az állandó tételeken kívül tartalmazza Assisi Szent Ferenc és Antióchiai Szent Margit propriumának részeit (introitus, graduale, offertorium, communio) is. A két szenthez kapcsolódó tételek jelenlétét az érsek és a párizsi kolostor apátnőjének ‒ az érsek Margit nevű testvérének ‒ a keresztneve magyarázza. Charpentier más vallási tárgyú műveinek többségétől eltérően hangsúlyozott egyszerűség, a szöveg fokozott tiszteletben tartása jellemzi. A zeneszerző váltakozva szólaltatja meg a három szólóénekest és a kórust, miközben a hangok eltérő intenzitásával dolgozik. Szent Margit offertóriuma az egyetlen kétszólamú tétel az egyébként végig egyszólamú műben. A Sanctus tételben Charpentier gazdag melizmákat alkalmazott. Az énekelt részek közé orgonabetéteket helyezett el; ezeket az előadás során többnyire improvizálták, vagy kolostori használatra szánt orgonakönyvekből adaptálták. Charpentier néhány további darabot is komponált Port-Royal számára (Élévation à trois dessus, Dixit Dominus, Laudate Dominum, Magnificat, Pange lingua), ezek egy részét differenciáltabb, expresszívebb kifejezésmód jellemzi.
Bizonyos tekintetben Port-Royal zenei hagyományát vitte tovább a XIV. Lajos által Madame de Maintenon kérésére 1686-ban Versailles közelében alapított Saint-Cyr leánynevelő intézet, melynek Nicolas Clérambault 1715-től első orgonistája volt. Az intézetben Ágoston-rendi apácák tanítottak, akikkel a növendékek rendszeresen együtt énekeltek a zsolozsmákon és az istentiszteleteken. Clérambault zeneszerzői életműve máig viszonylag kevéssé ismert, annak ellenére, hogy huszonöt kantáta mellett közel száz motettát, szonátákat, egy oratóriumot és számos vallásos tárgyú éneket írt. A Miserere a motetták első kötetében maradt fenn a Saint-Cyr használatára 1742‒1760 között másolt, hibákkal terhelt kéziratokban, négy példányban. A három szólóhangra és basso continuo kíséretre írt mű az 50. (51.) zsoltár szövegére épül. Saint-Cyrben ezt a halottak officiumának részeként, a laudes keretében és a nagyhét délutáni szertartásain énekelték. Arányait tekintve különlegesnek számít a maga nemében, mivel közel hétszáz ütemből áll, ezenkívül magas fokú komplexitás, gazdag és változatos díszítés jellemzi. Modern előadásai rendszerint Louis Castelain rekonstrukcióját követik.
A hangverseny a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet XVIII. századi Osztálya (ELKH) által rendezett, Jansenisms and Literature in Central Europe című nemzetközi tudományos tanácskozás keretében, az Alexander von Humboldt Alapítvány támogatásával valósul meg.